
| Plovdiv |
|
Plovdiv a Marica folyó két partján terül el. Több, mint 340.000 lakosával Szófia után a második legnagyobb bolgár város. Közigazgatási, kulturális és ipari központ, az ország messzi földön ismert vásárvárosa. Nagy forgalmú, nagy múltú hely, földrajzi fekvésénél fogva évezredeken át a Marica völgyében haladó kereskedelmi és hadi út egyik központja volt. Rajta keresztül húzódott egykor az Adriai-tengertől a Fekete- és Márvány-tengerhez vezető római út.
A hegyek és a síkság találkozásánál nyíló folyóvölgy felett emelkedő - védelemre alkalmas - dombok mindenkor kitűnő helyként kínálkoztak a megtelepülésre. Ennek tulajdonítható, hogy Plovdiv nem csak az ország, de egyben az egész Balkán félsziget egyik legrégibb települése.
A plovdivi halmokon már a korai
kőkorszakból találtak leleteket. Később a trák odiriszok lakták, és
alapították i.e. 1000 körül a mondabeli Eumolpiaszt. Plovdiv látnivalói közül az egyik legérdekesebb a 14. század közepén épült mecset, a Dzsumajta Dzsámi. Imaterme a megszokottól eltérően kilenc kicsi kupolával borított. A csavart minaret vörös fehér tégladíszítésű. A mecset körül kis üzletekben borsos áron képeket, ékszereket, souvenireket árulnak.
A
történelmi óvárosban annyi a látnivaló, hogy szinte áttekinteni is nehéz.
1844-ben építették a Szt. Bogorodica templomot. Néhány lépésnyire a
mecsettől egyike azoknak a templomoknak, ahol 1859 után először
tartottak bolgár nyelvű Istentiszteletet. Másik nevezetesség a Szt.
Konstantin és Elena templom, amely egy háromhajós, 1832-ben épített
templom, kecses harangtoronnyal. A templomban Ivan Paskula aranyozott
ikonosztázában gyönyörködtünk, melynek néhány darabja Zahari Zograf műve.
A templom mellett különböző korok ikonjaiból láthatunk kiállítást. A
templom környékén és az óvárosban műemlékvédelem alatt álló, az
újjászületés időszakában épült házakat láthatunk.
|
![]() ![]() |
![]() |
![]() |
|