Szófia, mint főváros viszonylag rövid múltra tekinthet vissza. Csupán 130 éve, hogy e címmel büszkélkedhet, amióta (1878-ban) a fél évezredes török rabságból felszabadulva az újonnan megalakult Bolgár Fejedelemség székvárosa lett. Amennyire fiatal azonban, mint főváros, annál hosszabb múltra tekinthet vissza mint település, város.

Szófia őse a Szeredika nevű trák település volt, amelyet II. Fülöp macedón király Kr. e. 339-ben elfoglalt, majd lerombolt. Később a római katonacsászárok uralma alá került, ebből az időből származnak a mai városközpontban fellelhető építészeti emlékek, a városfal, fürdők és középületek maradványai.

343-44-ben már egyházi zsinatot tartottak a sok kis-ázsiai bevándorló miatt görög jellegű városban. Ebben az időben a város bizánci neve Triaditza volt. A VII. Században a bolgár-török lovas hadak Bizánc ellen fordultak és önálló államot alapítottak. 934-961-ig több alkalommal kalandozó magyarok tartották rettegésben Serdica népét-.

A hunok után érkező szlávok már Szredec néven említik a várost, amit a 809-ben érkező bolgárok is átvettek. A Szófia elnevezés a törökök elől beszivárgó görög népességtől ered a 14. századból. 1382-ben Szófia török uralom alá került, s hamarosan egész Bulgária földjét a török félhold borította árnyékba. Az ezt követő fél évszázadban talán csak egyszer csillant fel a remény, amikor 1443-ban, a híres hosszú hadjáratban Hunyadi János hadai Szófiáig törtek előre, s egy évig ismét szabad lett a város. A török iga alól végül 1878-ban szabadult fel Szófia az orosz csapatok segítségével, melynek tiszteletére a székesegyház még ma is viseli az orosz hadvezér – Alexander Nyevszkij – nevét. Szófia a független Bulgária fővárosa lett. A török uralom sok nyomot hagyott a városon. A török műemlékek mellett – mint pl. a Banja Basi mecset – az is feltűnik, hogy a keresztény templomok szinte alig emelkednek ki a földből, a törökök ugyanis megtiltották, hogy Jézus követői egy lovasnál magasabb templomot építsenek.

Szófia a 2. világháborúban szinte teljesen elpusztult. Az újjáépítés meglehetősen felemásan sikerült. A belváros rendkívül hangulatos, kávéházak és éttermek sorakoznak a rendezett sétálóutcákon, kellemes kikapcsolódást nyújtva a tehetősebb helyieknek és a turistáknak. A külső kerületek viszont a sztálinista korszak stílusát követik.

A 20. században Szófia lakossága megtöbbszöröződött. Különösen a világháborút követő népköztársasági idők rohamos lakótelep-építéseinek köszönhetően a századfordulón még kisvárosból milliós nagyvárossá lett.
 

Látnivalók: